Talentenhuis (Tehetségház)

Ez az utazás Amszterdamba sajnálatos módon e nagyszabású projekt végét jelezte. Ezúttal egy telje hetet töltöttünk együtt, és nemcsak a projektpartnerek, hanem a programban résztvevő seniorok, illetve a program iránt érdeklődő egyéb önkéntesek, szakemberek részvételével.

Három napon át tartó nemzetközi workshopunk keretében ízelítőt adtunk az egyes országokban végzett különböző tevékenységekből.

Színek

Néhány nappal ezelőtt egy jó barát szövegét olvastam, amelyben az év hónapjait különböző színekkel azonosította. Arra gondoltam, hogy ez egy jó kifejezése annak, hogy a szavak milyen érzéseket válthatnak ki az olvasóból. De aztán egy kicsit tovább gondolkodtam.

Véletlen egybeesés vagy így kellett történnie?

Egy barátom egyszer csak, váratlanul felhívott. Váratlanul? Igen, úgy tűnt, a semmiből bukkant elő. Lehetett véletlen egybeesés is, mert már napok óta a gondolataimban járt. Aztán egyszer csak telefonált. Meglepetten szólaltam meg. “Az utóbbi időben sokat gondoltam rád, milyen szép, mégis különös, hogy hívsz.” A mosoly a telefonvonalon át is érezhető volt. Régi barátok újra kapcsolatba kerülnek a 21. századi telefonos infrastruktúra és a véletlen révén.

Gyermekkorom meghatározó élménye

Egy későnyári napon történt, 9 éves voltam. A nyarat a nagyszüleimnél töltöttem, egy kis faluban a Rába mellett. Anyám súlyos beteg volt, minket a húgommal rendre szétosztottak a családban. Azon a nyárvégen apám jött értem, hogy hazavigyen Pestre. Délelőtt lesétáltunk a Rába partra, leültünk a magas fűbe, és apám nagyon aprólékosan elmagyarázta, mi történik az emberrel, ha örvénybe kerül. 

Digitális történetmesélés

Történetmesélési technikákkal kapcsolatos ötleteket és anyagokat kerestünk a neten, amikor a Tecnologico de Monterrey (Mexikó) Oktatási Innovációs Kutatóközpontjának egy nagyon érdekes szövegére bukkantunk. A szöveg többek között arról szólt, hogy hogyan lehet a történetmeséléshez felhasználni a digitális technikát.

Wellingtoni találkozó

Az Aladdin projekt európai partnerei ismét találkoztak februárban, ezúttal Wellingtonban (Angliában). Angol házigazdáink élménygazdaggá és barátságossá tették az ottlétünket. A barátságos hangulat annak volt köszönhető, hogy a partnerek értékelik a többiek tulajdonságait: humoruk és szigorúságuk kiegészítette egymást. A találkozó hasznos volt, a partnerek beszámoltak a projektek helyi előrehaladásáról, és megoszthatták eddigi, mind negatív, mind pozitív tapasztalataikat. A következő lépésekre is fel tudtunk készülni.

A történeteken alapuló társadalom

Az emberek mesélő lények. Életünket magunkról és másokról szóló történetekre alapozzuk. A másokról szóló történetek igen meghatározók, főleg ott, ahol a különböző identitású emberek együttélnek. Történeteket használunk az egymáshoz való kapcsolódáshoz, de az egymástól való elkülönüléshez is. A saját csoportunkat megerősítjük azáltal, hogy félünk a másik csoporttól. A félelem megteremtésének leghatékonyabb módja, ha a másikról történeteket osztunk meg magunk között.

A szüleim fasiszták

A szüleim fasiszták

Várj! Állj meg! Hogy mondhatsz ilyet? Elég! A cikk címe összezavar. Kérlek, változtasd meg.

Miközben írtam, meg tudtam volna változtatni a címet, természetesen; de nem tettem meg! Úgy éreztem, hogy valamit ki kell adnom magamból. Miért írtam ezt? Szándékosan vagyok provokatív.

Félelemteli időszakot élünk, az ilyen írás csak olaj a tűzre, kérlek távolítsd el és gondold át!
Mégis meghagyom a címet, kedves olvasó, hogy megküzdhess vele. Elmondom, miért teszek így.

Szavak

Egyesek azt állítják, hogy ezek a szavak, amelyek meghatározzák számunkra, mint emberi lények. A mi belső felhalmozódó hangok, szavak, mondatok és a hangok, hogy bennünket, amik vagyunk. 
Már a születés előtt integráljuk a szavakat. A gyermekek megtanulják a környezetből megnevezni mindazt, ami körülvesz bennünket. 
De  megtanuljuk értékelni érzelmeink hangjait és érzéseinket is, és kikeressük a legszemélyesebb szavakat.